Kender és mész az építőiparban; avagy az építészet jövője a múltban rejlik?
Magyarországon jelenleg mintegy 700 ezerre becsülik a vályog otthonokban lakó családok számát. Az emberek a vályogot a múlt építési anyagának vallják, és gyakran nem tartják megfelelőnek az építőanyagot műszakilag új kivitelezésekre.
Mindazonáltal a környezetromlás egyre több bizonyítékának fényében az öko-architektúra egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a környezetvédelmi szféra iránt. Ennek következtében az egyik nagy múltú hagyomány, a vályogépítészet, valamint annak újragondolt, modernizált változata napjainkban hatalmas reneszánszát éli.
A vályogépítés elsődleges nyersanyaga értelemszerűen a vályogtalaj, amely agyag, homok, apró kavics és iszap keveréke, melyhez színező és minőségjavító anyagokat adnak. Feltétlenül szükséges, hogy az építési célra használt agyagos talaj szerves, rothadó anyagoktól mentes legyen. A kötést maga az agyag biztosítja, amely 0,002 mm-nél kisebb részecskéket tartalmaz. Az agyag a vályog természetes kötőanyaga. Az agyag kötőereje minőségétől és mennyiségétől függ. Ennek megfelelően az építőagyag „sovány” vagy „zsíros” kategóriába sorolható.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalán jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
