Az élő algákkal teli, levél alakú falicsempe elnyeli az esővízből származó szennyezőanyagokat
A Bartlett School of Architecture Bio-Integrated Design Lab egy olyan algákkal kirakott csempékből álló moduláris rendszert hozott létre, amely képes kiszűrni a mérgező vegyi festékeket és nehézfémeket a vízből.
Az Indus nevű csempe először a London Design Festival keretében kerül bemutatásra az Egyesült Királyságban. A Nature/Nurture (természet/nevelés) téma keretében Jane Withers kurátor Brompton Design District programjának részét képezik, amely azt vizsgálja, hogyan tanulhat a design a természeti környezetünkből és hogyan védheti meg azt.
Az Indust úgy tervezték, hogy a helyszínen, szennyezett vízforrásokkal rendelkező területeken építsék meg, ahol a kézművesek vizet önthetnek a csempékre, hogy megtisztítsák azokat. Minden egyes csempe egyszerűen úgy készül, hogy agyagot – vagy hasonló, olcsó, helyi anyagot – nyomnak legyező alakú formákba, amelyekben „érszerű csatornák” sorakoznak.
Ezek utánozzák a levelek szerkezetét és azt a képességüket, hogy egyenletesen juttatják el a vizet a növény minden részébe.
A csatornákat ezután mikroalgákkal töltik meg, amelyeket egy tengeri moszatból származó hidrogél „biológiai vázban” függesztenek fel. Ez életben tartja az algákat, miközben teljesen újrahasznosítható és biológiailag lebomló.
Miután feltöltötték, a csempéket falba szerelik, és a tetején lévő beömlőnyílásokon keresztül vizet öntenek a rendszerbe. A víz a csempecsatornákon keresztül csorog, és alul összegyűlik.
Miközben átfolyik a csatornákon, a víz egy bioremediációnak nevezett folyamatnak van kitéve, amelyben mikroorganizmusok, például algák vagy gombák fogyasztják és bontják le a környezetben lévő szennyező anyagokat. A vegyületek eltávolítják a szennyező anyagokat a vízből, és az algák sejtjeiben helyezik el őket, ahol tárolódnak.
Amint telítődnek, az algákat ki lehet cserélni egy friss adaggal. Az alaplapok viszont folyamatosan újrafelhasználhatók és újratölthetők.
Az egyes moduláris csempeegységek félköríves illesztésekkel kapcsolódnak a következőhöz, így egyenként eltávolíthatók anélkül, hogy az egész rendszert szét kellene szedni. Ez kulcsfontosságú, mivel lehetővé teszi a könnyű karbantartást és a helyi épített környezet korlátaihoz való alkalmazkodást.
A csempefal egyedi mérete a rendelkezésre álló helyhez és a víz teljes tisztításához szükséges távolsághoz igazítható. Innen jött az ötlet, hogy sablonok segítségével formázzák meg a csempéket, amelyeket a projekt bevezetése után a Bio-ID Lab testre szabottan, a különböző szennyeződéseknek megfelelő csatornarendszerrel készítene el.
Míg az Indus jelenlegi iterációjában a szennyezőanyagokat csupán felfogják, a cég ambíciói között szerepel, hogy a rendszert egy második fázissal bővítse, amelyben a hidrogélt feldolgozzák, hogy eltávolítsák a nehézfém nanorészecskéket az algasejtekből.
