Amikor a „trópusi” szóra gondolunk, általában egy egzotikus helyet képzelünk el, amelyet állandó hőség és magas páratartalom jellemez, gyakori és heves esőzésekkel, amelyek táplálják a buja növényzetet.
A történelem során a trópusi éghajlatot paradicsomként romantikázták, de kritizálták is szélsőségei miatt. Szerencsére ezek az ítéletek és asszociációk mára a múlté, és ez megnyitotta az utat olyan elméleti és gyakorlati projektek előtt, amelyek felvázolják a trópusi éghajlaton való élet előnyeit és hátrányait. Ezek a projektek különböző stratégiákat ismernek el az emberi alkalmazkodóképesség javítására az adott éghajlati viszonyokhoz.
Az éghajlat kétségtelenül a természeti környezet legmeghatározóbb eleme, hiszen minden geomorfológiai folyamatra hatással van a talajképződéstől a növénynövekedésig. Ez a mélyreható összefüggés az, ami annyira aggasztóvá teszi az éghajlatváltozást. Ahogy a természeti környezet reagál az éghajlatra, úgy kell az építészetnek is.
Mérsékelt éghajlaton a házak hajlamosak „zárva” maradni, hogy megvédjék a lakókat a zord időjárástól és megtartsák a meleget. A trópusi éghajlaton viszont elengedhetetlen a ház „nyitása”, hogy a hő és a nedvesség távozhasson, miközben védelmet nyújt a napsütéssel és a heves esővel szemben. A trópusi éghajlat és a buja növényzet gyakran ösztönzi a szabadtéri életet vagy a természettel való nagyobb interakciót. A trópusi építészet fő kihívásai közé tartozik az eső és a közvetlen napfény elleni védelem, a belső hőmérséklet szabályozására összpontosítva.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
