Faipari forradalom: “El kell kezdenünk hatékonyabban felhasználni a fáinkat”
Az éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló vita egyre nagyobb nyomást gyakorol az épített környezetre, amely jelenleg a világ éves üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy 40 százalékát termeli. Az International Energy Agency – IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) szerint ezeknek az épületekkel kapcsolatos kibocsátásoknak körülbelül egyharmada az építés során keletkezik, amit megtestesült szénnek is neveznek.
A fa mint építőanyag reneszánsza ezzel párhuzamosan folytatódik, és komoly potenciál rejlik benne az éghajlatbarát építkezés támogatásában – de hatékonyan kell felhasználni.
„A faforradalom megköveteli, hogy a tömegfaszerkezetek nyersanyagfelhasználásának csökkentésére összpontosítsunk, ahelyett, hogy a lehető legmagasabb faépületet próbálnánk megtervezni” – írja Maximilian Pramreiter, a Természettudományi Egyetem Faipari Technológiai és Megújuló Anyagok Intézetének kutatója.
A 19. század második felétől kezdve a mindennapi élet szinte minden termékében a bioalapú anyagból készült helyett egy erősen mesterséges, fosszilis alapú, sokszor olcsóbb alternatívára váltottunk. Az építéshez használt anyagok az olyan természetes anyagokról, mint a fa, a kő és az agyag, az olyan mesterséges anyagokra, mint az acél, a cement és az üveg váltottunk.
Az acélvázak, a zsaluzott beton és az üveghomlokzatok kombinációja vezetett a felhőkarcolók megjelenéséhez, és az acél korának kezdetét jelezte a 19. század végén. A világ legmagasabb épületének megtervezéséért folytatott verseny 2010-ben érte el ideiglenes csúcspontját, amikor elkészült a 828 méteres rekordmagasságú Burdzs Kalifa. Ma már minden ismert városnak van legalább egy híres felhőkarcolója, és a beton, valamint az acél uralja az építészeti tájképet, függetlenül a projekt méretétől vagy szerkezeti szükségességétől.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
