Fenntartható építőanyag: csempék, kagylóból készült üveg felhasználásával
A nullkilométeres hulladékból készült bioüveg nagy jövő előtt állhat az építőiparban – és amellett, hogy fenntartható gyönyörű is. A Thames Glass bioüveg egy példája, amelyet kagylók héjából nyernek.
A Bureau de Change nevű londoni építésziroda egy mintás csempe sorozatot fejlesztett ki Thames Glass anyagból, mely egy bioüveg, amelyet Lulu Harrison, a Master Material Futures hallgatója készített kagylóhéjakból kiindulva.
Az angol cég alapítói, Katerina Dionysopoulou és Billy Mavropoulos, azt a lehetőséget vizsgálták, hogy ezt a bioüveget, amely, a „quagga” kagylók őrölt héjából készül helyi homokkal és fahulladék hamuval, hogyan lehet ökológiai módon épületek burkolására használni. Eredményként gyönyörű öntött üvegcsempék születtek, amelyek motívumait az 1800-as évek terrakotta kéményei ihlették.
Az üveg már önmagában is fenntartható: a végtelenségig újrahasznosítható. A Thames Glass tehát lehetőséget kínál arra, hogy nullkilométeres hulladékanyagokból. Az Egyesült Királyságban ezek a kagylók invazív, nem őshonos fajok, és dugulást okoznak a Thames Water csatornáiban, ezért el kell őket távolítani. A Thames Glass Harrison és a közműszolgáltató vállalat együttműködésével jött létre annak a módját keresve, hogy ennek a természetes anyagnak második életet adjanak. A hasznos (a gyűjtők tisztítása) és a nagyon hasznos (fenntartható épületbevonatok létrehozása bioanyagokkal) kombinálásának lehetősége csodálatos.
Harrison és a Bureau de Change közötti kísérletekből először fúvott üvegtárgyak (kancsók, poharak, vázák és egyebek – fenti képen), majd az építőiparban és az belsőépítészetben felhasználható anyagok születtek.
Dionysopoulou és Mavropoulos tervei London építészettörténetére nyúlnak vissza: a két építészt a Royal Doulton inspirálta, amely a 19. század közepén sok terrakotta kandallót és a város vízvezetékeit építette. A bioüveg csempék ezeket az eredeti textúrákat gyönyörűen reprodukálják. A projektben három Temze-parti kocsmát újítottak fel velük, és adtak nekik fényes új „ruhát”.
A Thames Glass-nak igazi jövője lehet az építészetben, ha elgondolkodunk a bioüvegnek a helyes felhasználásán. Kézműves termékről van szó, így minden egyes csempe egyedi és egyedi tökéletlenségekkel rendelkezik: nem lesz könnyű „egységesen” tanúsítani őket a biztonság és a tartósság szempontjából.
Az elfogadható „minimális szakszervezeti szilárdság” megtalálásával azonban ez a termék két nagyszerű dologra képes: a hulladékból értéket nyerhet, és rendkívül személyes hangulattal díszítheti az épületek homlokzatát.
