A zöldterületek beépítése az egyik legmegfelelőbb és megfizethetőbb módszernek tekinthető a városi környezet felmelegedésének hatásainak mérséklésére városi szinten. Az éghajlat felmelegedésével a nagyvárosok világszerte egyre gyakoribb és szélsőségesebb hőhullámokkal szembesülnek, amelyek veszélyeztetik lakóikat. Sokan közülük zöld stratégiákat vezet be a városi hőszigetek hatásának csökkentésére, amelyek akkor keletkeznek, amikor a természetes talajfelületeket olyan felületek váltják fel, amelyek elnyelik és megtartják a hőt, mint például a járdák és az épületek.
Ezáltal a hőmérséklet több fokkal a környezeti hőmérséklet fölé emelkedik. A városoknak saját mikroklímájuk van, amelyet ez a jelenség és más, gyakran figyelmen kívül hagyott tényezők befolyásolnak. Ahhoz, hogy egy éghajlatváltozási stratégia hatékony legyen, minden tényezőt figyelembe kell venni.
A hőkockázatok szorosan kapcsolódnak a város társadalmi szerkezetéhez is. A kevésbé jómódú városrészek és a történelmileg marginalizált szektorokkal rendelkező városrészek kevésbé férnek hozzá a zöld területekhez, és ezért sérülékenyebbek. A városi szabályozás és a területrendezés csökkentheti a hátrányos helyzetű polgárokat érő hatásokat, és javíthatja egészségüket, életszínvonalukat és jólétüket. Olyan kutatók, mint Winifred Curran és Trina Hamilton rámutatnak, hogy a növényzet az ingatlanok értékének növekedéséhez és a lakosok elköltözéséhez vezethet. Olyan „elég zöld” stratégiát javasolnak, amely stratégiai beavatkozásokat hoz létre a helyi közösségek támogatására.
„A zöldterületek számának puszta növelése a zöldterületek relatív elhelyezkedésének figyelembevétele nélkül nem fogja hatékonyan csökkenteni a városi terjeszkedés problémáját”. Wan-Yu Shih, mondta a tajvani Ming-Chuan Egyetem várostervezési és katasztrófavédelmi tanszékének docense.
1938-ban az előrelátó németországi Stuttgart úgy döntött, hogy felvesz egy meteorológust, hogy tanulmányozza az éghajlati viszonyokat és azok összefüggéseit a városfejlődéssel. A város egy alacsony szélsebességű völgyben fekszik. Emellett erősen iparosodott, az autógyártási infrastruktúrától függ és sűrűn lakott. E feltételek kombinációja rossz levegőminőséghez és magas szintű szennyezéshez vezet. Sokan ezt az első tanulmányt tekintik a „városi klimatológia” kezdetének.
Alig egy évvel később, a II. világháború kitörésekor a városi meteorológus feladata volt a polgári légvédelmi intézkedések megszervezése, beleértve a mesterséges köd használatát a támadások sorsának elrejtésére, ami a radartechnológia megjelenése előtt viszonylag hatékony intézkedés volt. Miután nagy mennyiségű mesterséges ködöt küldtek, kiderült, hogy egyes területeken a ködfelhő a vártnál gyorsabban eltűnt, más körzetekben viszont tovább tartott. Ez az átfogó, nem önkéntes vizsgálat jelentős hatással volt a várostervezésre, mivel felhívta a figyelmet a tiszta levegő folyosókra és azok városi klímára gyakorolt hatására.
A tervezés és a szabályozás révén Stuttgart ösztönözte a domboldalakon lévő nyitott tereket, hogy a levegő átáramolhasson a várost körülvevő erdős dombokon. Az olyan földrajzi adottságokat, mint a folyók, völgyek és egyéb zöld területek a főtervben szellőzőfolyosóként védik, amelyek lehetővé teszik, hogy az uralkodó szelek hűtési szolgáltatásokat használjanak. Az emelkedő hőmérséklet kezelésének első feladata a domborzat megértése, a vele való együttműködés és a terület természeti értékeinek védelme.
A mikroklíma szabályozása
A zöldterületek köztudottan csökkentik a földfelszíni átlaghőmérsékletet, de hűsítő hatásuknak vannak határai. A legtöbb esetben ezek a hatások 100 méternél nagyobb távolságban alig érzékelhetőek. A környezet domborzata és geometriája meghatározó lehet abban, hogy a hideg levegő milyen messzire tud behatolni, mivel a hőforrások és a természetes épületek gyakran akadályozzák a levegő áramlását. Ezért a növényzet növelése anélkül, hogy figyelembe vennénk annak helyi jellemzőit, csak korlátozott mértékben csökkentheti a városi felmelegedést. A sűrűn lakott, korlátozott erőforrásokkal rendelkező városi területeken fontos megérteni ezeket a feltételeket a hatékony stratégia kidolgozása érdekében.
Egy stabil és hűvös sziget létrehozásához előnyös nagy zöldterületeket létrehozni, de nem minden város képes ilyeneket létrehozni. Tanulmányok kimutatták, hogy már egy kis zöldterület is képes friss levegőt biztosítani és jelentősen csökkenteni a hőséget a városban. Már egy kis zöld terület, például egy folyó vagy egy park elhelyezése egy hűvös sziget körül is kiterjesztheti a hatást egy nagyobb területre. A felhasznált növényzet típusa is fontos szerepet játszik. A növények vizet vesznek fel a talajból, majd leveleiken keresztül lassan elpárologtatják azt, ezáltal lehűtve a hőmérsékletet, ezt a folyamatot nevezzük evapotranszspirációnak. A fák hatékonyabbak, mint a cserjék és a fűfélék, mivel nagyobb levélfelületük van, és képesek árnyékot vetni.
Fákkal szegélyezett utcák
Az utak geometriája összetett hatással van a város mikroklímájára. Szélességük és tájolásuk határozza meg a környező épületekből érkező napsugárzás mennyiségét. Forró, száraz éghajlaton a keskeny utak használata ajánlott a megfelelő árnyék biztosítása és a túlmelegedés megelőzése érdekében. Másrészt a keskeny utak korlátozhatják a levegő mozgását és gátolhatják a természetes szellőzési utakat, amelyek különösen fontosak a párás éghajlaton. Másrészt, ha az út szélessége széles, akkor a szélnek átjárása lesz, másrészt viszont több közvetlen napsugárzás éri az útfelületet és a környező épületeket. Az utak mentén ültetett fák hatékonyan ellensúlyozhatják az útgeometria negatív hatásait. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fák lombkoronájának legalább 40%-a képes ellensúlyozni az aszfalt hőhatásait.
A városi zöldfelületek számos funkciót szolgálhatnak, például a társadalmi érintkezés, a pihenést és a játék helyszínét, stb.. Élőhelyet biztosíthat a vadon élő állatok számára, és növelheti a városi biodiverzitást. A növények csökkentik a zajt, szennyezőanyag-szűrőként működnek, segítenek az esővíz kezelésében és a hőmérséklet szabályozásában. Wan-Yu Shih, a tajvani Ming Chuan Egyetem várostervezés és katasztrófavédelem docense azonban arra figyelmeztet, hogy ezek a szerepek nem férnek meg egymás mellett. Stratégiai tervezésre van szükség ahhoz, hogy meghatározzuk a zöldterületek leghatékonyabb szerepét a városi környezet társadalmi és környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodásában.
