Tartós és rugalmas napelemes homlokzatok: 5 építészeti alapelv
A homlokzatok tervezésekor több tényező is befolyásolhatja a koncepciót. A kompozíciós, földrajzi és környezeti elemektől kezdve a homlokzatok egy sor olyan gesztust foglalnak magukban, amelyek az épületburkolatot alakítják, és interfészként működnek a környezet és az épületen belüli élet között.
Ebben az összefüggésben a kortárs építészet arra törekszik, hogy a technológiai innováció révén a homlokzat szerepét a benne rejlő lehetőségek maximalizálásával gazdagítsa. Napjainkban a technológia integrálása a textúrázottabb és kifejezőbb építészet létrehozására, a különböző anyaghasználat feltárására, valamint a körkörös és alacsony szén-dioxid-kibocsátású építészet előmozdítására irányul.
Mivel a homlokzatot az épületek bőrének tekintjük, és felismerjük az erőforrások hatékony felhasználása iránti növekvő globális igényt az épített környezetben, szükség van a napfénynek az épületek homlokzatára gyakorolt hatásának kihasználására.
Erre válaszul, és figyelembe véve a technológiához szorosan kapcsolódó építészeti kontextust, az épületbe integrált fotovoltaika (BIPV) még fontosabbá vált a homlokzatok új esztétikájának megteremtésében és a környezeti hatások minimalizálásában. Ezek a rendszerek rendelkeznek azokkal a műszaki képességekkel és esztétikai tulajdonságokkal, amelyekkel vonzó, tartós és rugalmas napelemes homlokzatokat lehet létrehozni. Pozitív hatást gyakorolnak az épített környezetre azáltal, hogy a fenntartható energiatermelést zökkenőmentesen integrálják az épületekbe.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
