Stratégiák és eszközök a fenntartható átmenethez
Ahogy az éghajlatváltozás okozta kihívások száma és intenzitása növekszik, úgy nő az igény arra, hogy olyan fenntartható építési gyakorlatokat találjunk, amelyek támogatják az ökoszisztémát és a megélhetésüket, nem pedig aláássák azokat.
Bár az innováció keresése során gyakran figyelmen kívül hagyják, a hagyományos építészet válaszokat adhat a kortárs kérdésekre. Ez a fajta építészet nemcsak a helyben rendelkezésre álló anyagokra támaszkodik, hanem a helyi körülmények ismeretére is, például a nap irányára, a szél jellegére, a szellőzési igényekre és az anyagok átmeneti viselkedésére. Sandra Piesik, a 3 ideas vezetője és építésze, a Habitat Coalition alapítója legújabb könyvében, a Habitat: Architecture for a Changing Climate (Építészet a változó éghajlatért) című könyvében.
A könyv számos stratégiát és eszközt mutat be a fenntartható átmenet lehetővé tételére. Ezek a stratégiák a bolygó különböző ökológiai élőhelyeinek felismerésén és a megfelelő ökoszisztéma-megközelítések meghatározásán alapulnak. A bolygó öt ökoszisztémája a Köppen-Geiger-féle éghajlati besorolás szerint a trópusi, a száraz, a mérsékelt égövi, a kontinentális és a sarki éghajlati öv. Az egyes régiók sajátos körülményeihez való alkalmazkodással a regionális gazdaságok megerősíthetik pozíciójukat, és a helyi anyagok és mezőgazdasági melléktermékek felhasználásával fenntartható kis- és középvállalkozások létrehozásához hasznot húzhatnak.
A természetalapú iparosítás olyan koncepció, amelynek célja a természeti erőforrások hosszú távú gazdasági növekedés érdekében történő hasznosítása, amely az ökoszisztémák egyensúlyának felborítása nélkül teremt lehetőséget a befogadásra és a növekedésre. A természeti erőforrások és a gazdaság más ágazatai közötti kapcsolatok erősítésével a fejlődő régiók kihasználhatják a helyi anyagok és regionális értékláncuk előnyeit. A stratégia célja a helyi tudás és az innováció egyesítése, a kortárs igényekre helyi és fenntartható megoldásokkal való reagálás, és ezáltal a közösségek megerősítése.
A stratégia másik eleme az őslakos népek ökoszisztémák megőrzésében játszott történelmi szerepének elismerése. Miközben a tudományos alapú partnerségek erősíthetik a helyi közösségek technikai kapacitását, fontos a hagyományos mesterségek és tudás megőrzésének előmozdítása is. Az együttműködés révén ezek a partnerségek holisztikus, önfenntartó regionális modellek létrehozását szimulálják, és lehetőséget teremtenek a növekedésre és fenntarthatóságra.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!