Lisztkukacokat alkalmaztak az újrahasznosított bútorkollekció megalkotására
A „biokollaboratív tervezés” a fenntarthatóságról való új gondolkodásmódként jelent meg, amely decentralizálja az emberek szükségleteit és tapasztalatait.
Ezen az elven jött létre William Elliot Digested Objects háromlábú, göcsörtös formájú, széke, mely kontúrjainak nincs nyilvánvaló logikai alapja. A művészi darab fekete színű, 3D nyomtatással készült.
Egyedi formáját nem neves dizájnerek, hanem közönséges lisztkukacok alkották meg, amelyek a tenebrio molitor bogár lárvái. William Eliot hulladék polisztirolt és körülbelül 150 lisztkukacot alkalmazott egy szék előállításához. Ez a specifikus lisztkukac képes megemészteni a polisztirolt, az egyébként újrahasznosíthatatlan műanyagot, egy adott baktérium jelenlétének köszönhetően a bélrendszerükben.
Eliot azonban többet akart tenni, mint a lisztkukacokat „újrahasznosító gépként használni”. Ehelyett a biokollaboratív tervezés lehetőségeit akarta feltárni, a különféle fajok közötti tervezést, ahol az állatokat vagy rovarokat partnerként kezelik a kreatív folyamatban, és lehetővé teszik számukra, hogy valamilyen produktív tevékenységet gyakoroljanak.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
