A fenntartható építészet paradoxona: tartósság és mulandóság
A birodalom erejének és presztízsének közvetítésére a rómaiak állandó építészetet építettek, amely örök dominanciájukat jelképezi. A császárok nagyszabású közmunkát alkalmaztak státuszuk és hírnevük igazolására. Másrészt a japán építészet már régóta magáévá teszi a változás és a megújulás gondolatait, amit a sintó szentélymegújítási rituálé is bizonyít.
A Shikinen Sengu néven ismert gyakorlat szerint az Ise Jingu templomot húszévente lebontják és újjáépítik. Világszerte a halhatatlanság és a halhatatlanság filozófiája áthatja az építészeti hagyományokat.
A klímaválság közepette hogyan lehet ezeket az elveket alkalmazni a kortárs építészeti tervezésben?
A kortárs építészetben továbbra is olyan struktúrákat hoznak létre, amelyek az erőt, a fontosságot és a büszkeséget szimbolizálják. Például az olimpiai stadion az ország azon képességét képviseli, hogy világeseményeknek ad otthont és emlékműveket építhet. Ezek a struktúrák gyakran eltűnnek az esemény után, ami aggodalmat kelt a hosszú távú stabilitás és fenntarthatóság tekintetében.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!