Digitális gyártás és bioanyagok az építészetben: Az identitás és a technológia egyesítése
A vágókő volt az első eszköz, amellyel az emberek megváltoztatták környezetüket. Annyira szórakoztató elképzelni, milyen eszközöket használtunk a kőkorszak óta, ami körülbelül ie 10 000-ig nyúlik vissza. Az emberiség hosszú evolúciós folyamatának köszönhetően pedig az egyszerű kövekből bonyolult robotrendszerekké fejlődtünk. Ezek a fejlesztések forradalmat jelentenek a jelenlegi termelési módszerekben mind ipari, mind helyi szinten.
Az olyan technológiákat, mint a mesterséges intelligencia (AI) és a digitális gyártási rendszereket a munkakörnyezettől függően eltérő fenyegetésnek tekintik. Latin-Amerikában a kézi gyártás annyira beépült a különböző iparágakban, hogy professzionális és költséghatékony, így a digitális csere kevésbé sürgős.
Ezzel szemben a gombákból és mezőgazdasági hulladékokból származó bioanyagok olyan zöld építési alternatívákat kínálnak, amelyek elősegítik a fenntarthatóságot és a körkörös gazdaságot. Ez elősegíti a digitális termelés lehetőségeiről szóló értelmes vitákat, amelyek megkövetelik a helyi erőforrások és kihívások megértését. Így megalapozza az identitásmegőrző bioanyagokat, miközben megoldást nyújt a helyi problémákra.
Akár szerves, akár szervetlen, a hulladék ma már szükséges erőforrásként felkelti a figyelmet. Éppen ezért az olyan kezdeményezések, mint a Manufactura, új perspektívákat hoznak a digitális gyártás és újrahasznosítás integrálása révén. Dinora Martinez-Schulte, a projekt társalapítója feltárja ezeknek a folyamatoknak a lehetőségeit, és azt, hogy hogyan kapcsolódnak olyan anyagokhoz, mint a fa, amelyeket őseink használtak, és követ használtak más anyagok formálására.
