„Az építészek megnyugodhatnak, hogy a mesterséges intelligencia egyelőre nem váltja fel őket”

A bejegyzést a nemrég a www.kp.hu oldalon megjelent cikk inspirálta.

„A mesterséges intelligenciával létrehozott művészet körüli jogos viták ellenére az építészeknek nem kell aggódniuk amiatt, hogy az épületek képeit generálni képes szoftverek bitorolják őket” – állítja Will Wiles.

Bizonytalan időket élünk, de két dologban biztosak lehetünk. Az első, hogy a mesterséges intelligencia (AI) által létrehozott művészet a képben marad. (Sokan úgy érzik majd, hogy a „művészet” szónak ebben a mondatban szüksége van az idézőjelek védő ölelésére; néhányan úgy érzik majd, hogy a „mesterséges intelligencia” szónak is. Kérlek, nyugodtan képzeld oda, ha szeretnéd).

A második, hogy a mesterséges intelligencia művészete ellentmondásos marad, és ez így van rendjén. Az emberi művészek joggal tartanak attól, hogy a mesterséges intelligencia fel fogja emészteni a kenyérre és vajra való munkájuk nagy részét, amelytől függnek. A bajt tetézi, hogy a mesterséges intelligencia afféle plagizátor.

Mindennek ellenére itt van, és feltehetőleg nem is megy sehova egyhamar. A használat előtt álló akadályok csökkennek: szeptemberben az OpenAI megszüntette a várólistát a Dall-E képalkotó platformjára, így azt most már bárki azonnal használhatja, aki feliratkozik. Ugyanebben a hónapban pedig egy másik AI művészeti alkalmazás, a Midjourney segítségével Jason M Allen által készített kép nyerte meg a coloradói állami vásár képzőművészeti versenyének digitális művészeti kategóriáját.

Az olyan oldalak, mint a Midjourney, a Dall-E és a Stable Diffusion mesterséges intelligenciát használnak arra, hogy szöveges felkérésekből eredeti képeket hozzanak létre. „Az „intelligencia” inkább a tanuláshoz és a számítási nyers erőhöz, mintsem az intuícióhoz kapcsolódik – a technika lényegében azon alapul, hogy a számítógépeket addig tanítják a képek összekeverésére és feloldására, amíg azok „tudják”, hogyan kell zajból képet létrehozni” – írja Daniel Fein ebben a hasznos magyarázatban.

A létrehozott képek még a legjobb esetben is jellegzetesen instabilak, és egyes témák, például az emberi kéz, úgy tűnik, szabotálják a jelenlegi tudásukat. Mindezek ellenére éppen elég jók ahhoz, hogy széles körben elterjedt félelmeket keltsenek, miszerint megfosztják az örökké alulértékelt emberi művészeket sok olyan kereskedelmi munkától, amelytől függenek, miközben lenyúlják a munkájukat, mivel az emberi felhasználók azt mondják a programoknak, hogy utánozzák az általuk csodált alkotók munkáját.

A mesterséges intelligencia-építészet sokkal távolabbi kilátás. Az építészet végül is olyan tudományág, amely messze túlmutat a vizuálison – egy nap egy program elképzelhet egy épületet, megépíthető rajzok formájában megjelenítheti, részletesen kidolgozhatja a csatornákat és ereszcsatornákat, és mindvégig együtt dolgozhat az ügyféllel, a vállalkozókkal és a hivatalnokokkal, ahogyan azt egy emberi építésztől elvárjuk.

De vajon vannak-e már jelei annak, hogy a szoftverek által létrehozott épületképek elnyomják az építésznek az építészeti ötletek generálására irányuló, nagyra becsült képességét? Az, hogy esetleg megépítetlenek maradnak, nem jelenti azt, hogy az AI által generált koncepciók hatás nélkül maradnának – a papír alapú építészet nagy jelentőséggel bírhat.

Allen díjnyertes, mesterséges intelligencia által generált képe, a Théâtre D’opéra Spatial (fenti kép) egy hatalmas kör alakú nyílás által uralt, nagyszerű, barlangszerű belső térben öltözött előadókból áll. Egyre többen használják ezeket a platformokat építészeti képek létrehozására ugyanilyen módon.

Az Instagramon több mint 32 000 kép található a #Midjourneyarchitecture hashtaggel, az érdekes példákat összegyűjtő Midjourney Architecture Instagram-fióknak pedig több mint 34 000 követője van. A bemutatott „építészet” többnyire fantasztikus, de néha hátborzongatóan valóságos.

Néha a Midjourney építészet elég meggyőző tud lenni ahhoz, hogy valós hullámokat kavarjon. A Kaliforniában élő egyiptomi művész és tervező, Hassan Ragab a Midjourney-t használja arra, hogy ötletekkel kísérletezzen, de arra is, hogy eltúlzott tisztelgéseket hozzon létre Kairó és Alexandria hagyományos iszlám építészete előtt.

A „Kairói vázlatok” (fenti kép) című sorozatának egyik képét, egy Escher-féle ablakfalat, amelyet bonyolult és valószínűtlen, egymásba fonódó kőművesmunkák kötnek össze, és iszlám díszítéssel, rendkívüli módon 8,5 millió Instagram-felhasználó látta. A Facebookon vírusként terjedt el egy poszt, amely azt állította, hogy ez a kép egy valódi épületről készült, és újságírók kezdték felvenni a kapcsolatot Ragabbal, kérve, hogy igazolja, hogy a kép valódi-e vagy sem.

„Ez túlmutatott Egyiptomon: Iránban azt állították, hogy ez egy perzsa sírkamra, mások azt állították, hogy ez egy spanyol épület” – írta Ragab az Instagramon. „Az is nagyon ironikus volt, ahogy az emberek vitatkoztak (a saját hitükkel és ideológiájukkal alátámasztva) arról, hogy mi lehet az az épület”.

Általában egy másodperc alatt eldönthető, hogy egy kép a mesterséges intelligenciától származik-e vagy sem, de úgy tűnik, hogy kevés internetezőnek adatik meg ez a másodperc, különösen az igazság vágóhídján, a Facebookon. Van tehát lehetőség a zűrzavarra és a szándékos rosszindulatra – de nem újfajta, még akkor sem, ha új technológiát használnak.

Egyelőre az AI-építészet egyszerűen az építészeti párolgások egy újabb formája: a soha meg nem valósuló koncepciók és kétes utópiák, amelyek vizuális gombaként terjednek az interneten. De még ennek a gombának is van egy kis tápértéke, mivel a kis és ambiciózus tervezőirodák és renderelő stúdiók arra használják, hogy népszerűsítsék munkájukat és felhívják magukra a figyelmet.

Ugyanez vonatkozik a fantasztikus építészetre is, amelyet a DeviantArt online közösségben összegyűlt energikus és gyakran zseniális digitális művészek művészetként alkotnak. Ha egyesek tévesen valódi épületeknek vagy rövidesen megvalósuló projekteknek tekintik a képeket – ha egyes stúdiók a másolataikban ravaszul erre a benyomásra ösztönöznek -, az a saját lelkiismeretükre tartozik.

A mesterséges intelligencia-építészet e területek mellé illeszkedik, és még ingatagabb eredményeket produkál. Allen építészeti háttere felszínesen lenyűgöző, de kevesebb van benne, mint ami a szemnek látszik. Csak a barokk ornamentika és a kifinomult szerkezet benyomását kelti, az eredetit nélkülöző értelmezés. Megvannak benne azok a furcsaságok, amelyek az egész AI-építészetben megfigyelhetők: jellegzetes maszatoltság; képtelenség követni egy vonalat; furcsa vakság a szimmetriával szemben; és elferdített, lehetetlen élek, illesztések és részletek.

És természetesen továbbra is a vizuális, nem pedig a tényleges birodalomban maradunk. A gép két dimenzióban pixeleket mozgat, nem pedig anyagokat és teret. Az építészek megnyugodhatnak, hogy a mesterséges intelligencia egyelőre nem jön a munkájukért, bár nem lehetetlen elképzelni, hogy a mesterséges intelligenciával készült képek megnyerjenek egy diák- vagy rajzversenyt, ha megengedik.

Általában az építészet az új technológiákat az avantgárdján hallgatja meg, majd az építkezés a kazánházban alkalmazza őket. Az előregyártás rövid ideig hagyta, hogy a metabolisták végtelen rekonfigurálható rugalmasságról álmodjanak, ma pedig olcsó uniformizációt szállít. A CATIA-t Gehry népszerűsítette, és a háttérbe szorult. Miután parametrikus túlburjánzást ígért, a 3D-nyomtatás végül valószínűleg a szervizmagok vagy valami hasonlóan nem túl fényes dolog esetében fog felhasználásra kerülni.

A mesterséges intelligencia valószínűleg inkább a lakások alaprajzainak generálásában vagy a szolgáltatási elrendezések megoldásában fog szerepet kapni – vagyis pontosan azokon a területeken, ahol a számítógépeket már most is a legnagyobb mértékben használják -, mint bármilyen kreatív, látomásos alkalmazásban.

A vizionárius azonban természetesen az, ami vonzza a tekintetet, és érdemes elgondolkodni a #Midjourneyarchitecture képi világának vonzerején. Ez talán azzal kezdődhet, hogy a fent felsorolt furcsaságok némelyikét inkább tulajdonságnak, mint hiányosságnak tekintjük.

Nyilvánvaló, hogy az eredmények az emberi felhasználó inputjaitól függnek – amit általában nem ismerünk -, de érdekes, hogy visszatérő rezonanciák vannak néhány konkrét építész munkájával, akik nagyon erős egyéni stílussal rendelkeznek: Gaudi biomorfizmusa, Eisenman hátborzongató geometriái, Hadid folyékony munkái…

A legcsábítóbb azonban az, hogy a mesterséges intelligencia idegen az ortodoxiáktól. Az általa keltett rajongásnak elrettentőnek kell lennie az építészet keményvonalas ideológusai és stíluspártiak számára, akik a szépség merev, objektív fogalmaihoz ragaszkodnak, és akik az eltérést erkölcsi és esztétikai hibának is tekintik. A gép nem ért egyet. A generatív építészet alaposan degenerált, és ezért annál érdekesebb.

A bejegyzést a nemrég a www.kp.hu oldalon megjelent cikk inspirálta.