Mit hagy maga után egy világkiállítás? A Grand Ring és a fenntarthatóság kérdése
A Grand Ring, a 2025-ös oszakai világkiállítás ikonikus építménye, a faépítészet kortárs lehetőségeinek látványos demonstrációja volt.
A Sou Fujimoto által tervezett, két kilométer hosszú szerkezet nemcsak méretével, hanem moduláris felépítésével és hagyományos japán csomóponti technikáival is a hosszú élettartam és az újrahasználhatóság ígéretét hordozta. A projekt egy olyan építészeti gondolkodást képviselt, amely a fa mint megújuló anyag intelligens és felelős alkalmazását helyezte előtérbe.
A szerkezet tervezése eleve lehetővé tette az elemek szétszerelését, cseréjét és más helyszínen történő újraépítését, ezzel minimalizálva az építési hulladékot és az anyagveszteséget. A nuki csapolási technika – amely évszázadok óta bizonyítja tartósságát japán templomokban – ideális alapot teremtett volna a Grand Ring hosszú távú fenntartásához vagy adaptív újrahasznosításához is.
A bontás során felmerült döntés, miszerint a faanyag jelentős részét energetikai célú égetéssel hasznosítják, ugyanakkor rávilágít a fenntarthatóság értelmezésének ellentmondásaira. Míg az energetikai újrahasznosítás a körforgásos gazdaság egyik formája, a beépített faanyag élettartamának meghosszabbítása új funkcióban, új helyszínen lényegesen nagyobb környezeti értéket képviselne, mind karbonlábnyom, mind kulturális örökség szempontjából. A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalán jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
