Milyen intézkedéseket lehet tenni a modernista épületek energiahatékonyságának növelésére?
Történelmileg az energiahatékonyság és a CO₂-kibocsátás a 20. század végéig nem számított jelentős tényezőnek a tervezésben. Az Energy Star tanúsítási program kiemeli néhány ikonikus modernista épület jelentős hiányosságait e tekintetben.
Példának okáért, a Walter Gropius és Pietro Belluschi által 1963-ban tervezett MetLife/PanAm épület 39 pontszámot kapott a 0-tól 100-ig terjedő skálán. A Skidmore, Owings & Merrill 1952-es projektje, a Lever House mindössze 20 pontot kapott. A Mies van der Rohe által 1958-ban tervezett Seagram Building teljesített a legrosszabbul, mindössze három ponttal.
Eközben két jól ismert, 1930-as évekbeli Art Deco épület, a Chrysler Building és az Empire State Building 84, illetve 80 pontot ért el a mechanikai és szigetelési rendszerük kiterjedt fejlesztését követően.
Az éghajlatváltozással és a természeti erőforrások kimerülésével összefüggésben a meglévő épületek utólagos felújítása a fenntarthatóbbá és energiahatékonyabbá tételük érdekében nemcsak járható lehetőség, hanem szükségszerűség is, függetlenül attól, hogy az épületek modernek, hagyományosak vagy népiesek. Az „utólagos felszerelés” kifejezést a meglévő épületek olyan fejlesztéseinek leírására használják, amelyek biztosítják, hogy azok reagáljanak, rugalmasak és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz.
A cikk eredetileg a www.kp.hu weboldalon jelent meg. Kattints ide a folytatásért!
